Húha, rég nem írtam. Lassan az ősidők óta, de ígérem most bepótolom.
Ahogy ígértem, kicsit megkritizálom a Katedrális sorozatadaptációját.
Nem tudom, Ti hogy áltatok hozzá, de nekem egy-két apróbb kivételtől eltekintve tetszett. Bár lehet, hogy csak a Jankót alakító Eddie Redmayne-nek köszönhető, aki nem mellékesen minden más filmjében pocsék alakítást nyújtott, de elnézhetjük neki, elvégre a modell szakmából tör fel a szentem, az ottani elvárásokat viszont rendkívül kimagaslóan teljesíti.
Kezdjük ott ahol, általában az adaptációk bukni szoktak: a történet. Attól függetlenül, hogy egy pár dolgot megváltoztattak a forgatókönyvírók, szerintem még így és élvezhetővé varázsolták a sztorit. Sok helyen olvastam a megtekintést megelőzően, hogy az első 2 részben igazán foglalkoztathattak volna gyerekszínészeket, amivel valahol mélyen egyetértek, hiszen sem Aliena, sem Jankó nem volt hiteles tizenéves, sem a többi történet során meglehetősen szembetűnő öregedést mutató szereplő, de úgy gondolom, ez a sorozat nem lett volna az ami, ha teszem azt, Hayley Atwell helyett egy törpe makogja el az esküjét, ami amúgy nagyon sokak szerint inkább egy általános iskolai földrajz felelethez hasonlított, mint véresen komoly atyai esküre, de itt megkérdőjelezném a véleménynyilvánítók földrajz tudását, kétlem, hogy ennyire folyékonyan mondták volna fel Dél-Afrika gazdasági földrajzát.
A képi látványhoz szerettem volna még kicsit hozzá szólni, ami szerény véleményem szerint elég gagyira sikeredett helyenként. Például amikor Fülöp és a paphadsereg kivonul a kőbányába és elkergeti William-et (itt egy kis változás, mert ő ugye ott se kellett volna legyen ekkor) nagyon hatásos, hátborzongató és tényleg átélhető a feszültség, de utána mi a fenének rontották el egy rettenet ócska napfelkeltével, az valószínűleg örök rejtély marad. Ugyanígy kifogásoltam a 8. rész legvégén megjelenő katedrális belsőt, illetve az onnan kiinduló madártávlatot, szebben is meglehetett volna oldani, a Salisbury-i apátság valószínűleg nagyon szívesen beengedte volna a forgatócsoportot a megfelelő anyagi kompenzáció ellenében. Ennyit szerintem megért volna, hogy ne legyen olyan hatása az egésznek, mintha egy 90-es évekbeli béndzsa effekt lenne.
Szintén sok helyen kifogásolták a szereplőket, amivel időnként egyetértettem, néhol meg sután álltam, és kíváncsi lettem volna, vajon a kommentelő melyik adást nézte? Eddie Redmayne-t már nem szeretném tovább dicsérni, mert erről egy egész új blogot tudnék írni, ahhoz meg már kicsit vén vagyok, de a már említett eskü jelenetre nagyon kíváncsi lettem, és végül nem értettem egyet az előttem oly bölcsen megszólalóval. Olcsó reklám fogásnak tartottam viszont, hogy egy olyan nagy nevet, mint Donald Sutherland, egy olyan "epizódszerepre" nyertek meg maguknak, mint Bartholomew gróf. A William-et alakító David Oakes hatalmas piros pontot kap, mert annyira jól átérezte, hogy mekkora elfajzott görénynek kell lennie, hogy az már dicséretes, ő amúgy a Borgiák sorozatban is megleshető, amire most nagyon megjött ettől az ingerenciám.
Amitől cseppet felfordult a gyomrom, az a sebtében a sztoriba költött vérfertőző kapcsolat Lady Regan és William között, amire a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy miért kellett bele, bár ettől mindkét ember csak antipatikusabb lett, de ezt a célt igazán jól szolgálta volna pár értelmetlen gyilkosság és aljasság, mint a könyvben is.
Megint csak másoknál olvastam, hogy nem éleződött ki eléggé a Waleran és Fülöp közti ellentét. Megint csak kérdezem a véleményezőket, hogy mi a fészkeset néztek a sorozat helyett? Én pont, hogy a könyvben nem éreztem annyira kiélezettnek a szitut, míg a filmben érezhetően remegett a levegő az elfojtott utálattól. Persze itt nagyobb hatása van a képi hatásnak is, és az is meglehet, hogy én vagyok fordítva bekötve.
Mindenesetre aki szeretné, nézze meg, de ne felejtsen elvonatkoztatni a könyvtől!
