Az előzőekben azt írtam, az írónő regényei (legalábbis azok, amik az én karmaim közé keveredtek) tucat munkának tűnnek. Szerkezetére vonatkozólag ezt az állításomat még mindig fenn tartom, viszont emelem kalapom a hölgy előtt (ahogy már előbbi könyvénél is tettem), hogy ilyen témákhoz mer nyúlni. A mostani egy végzetes kombó : halálbüntetés + gyerekmolesztálás + vallás.
Sajnos azt nem mondhatom el, hogy nem tudtam milyen csavar következik éppen a történetben, ilyen tekintetben azt hiszem, bármennyire is csavaros az író esze, sokat olvasottaknak nem lehet újat mutatni (kivéve talán Agatha Christie-t), de pozitívum, hogy az élményt nem csorbítja ez sem.
Külön rámutatnék arra, hogy ebben és a Nővérem húgában is elég érdekes szerepet töltenek be az anyukák. Mind a ketten erkölcsi dilemmáikkal küzdenek és közben azt is elintézik, hogy elgondolkodjunk, mit tennénk, ha a lányunk rákos, vagy szívbeteg lenne. Persze, minden hegyet megmozgatnánk, de ezt meddig tehetjük? Hol húzhatjuk meg a határt az önös érdek és a segíteni akarás közt?
Olvassátok el! Szerintem nincs helyes válasz.
