Olvastátok már? Ha nem, tessék kézbe venni, nem egy nagy terjedelem, de annál szebb történet. Azt hiszem gyerekként nem értékeltem volna úgy, mint felnövő fejjel, amikor már hanyatlik a fantáziám, ettől függetlenül, remélem egyszer felolvashatom a gyerekeimnek, mint esti mesét.
Jess Aarons szegény családból származik, testvérei közt ő az egyedüli fiú. Kicsit mogorva, durcás kis kamasz, de nagyon jól rajzol és szinte elvarázsolja zenetanára, Ms. Edmonds. Az iskola kezdés napján azonban minden megváltozik az életében, amikor színre lép Leslie Burke. Az hagyján, hogy a nyakigláb kislány mindenkit porig aláz a fiúk futóversenyén, még Jess-t is, de érezhetően különc színes ruhájában és határtalan fantáziájával.
Jess és Leslie mégis jó barátok lesznek. Merem állítani és bármikor kész vagyok megvédeni az állításomat, hogy az övék az irodalom legszebb barátsága. Őszinte, tiszta és egy olyan dolog köti össze őket, amit soha senki nem vehet el tőlük. A két iskolai közösségből kirekesztett gyerek ugyanis Terabithia uralkodó párja.
Ez a gyönyörű birodalom csak a kettőjüké. Ők a leggyorsabbak, a legerősebbek, nincs ellenség, nincs kiközösítés. Birodalmukba egy patakmeder felett lógó kötélen átlendülve érkezhetnek meg.
Ám egy napon barátságuknak tragikus vége szakad. Leslie megpróbál egyedül átlendülni a megduzzadt patak felett és a kötél leszakad. Leslie megfullad. Jess egyedül marad, nem találja a helyét a világban, egy darabig fel se fogja, hogy Leslie nincs többé. Már Terabithia sem ugyanaz, mint a csupa mosoly kislánnyal volt.
Ám Jess megtanul tovább lépni és megmutatja Terabithiát kishúgának, May Belle-nek. A varázslat visszatér, Terabithia új királynőt kap, miközben örökre őrzi felfedezője Leslie Burke emlékét.
Mit is mondhatnék róla? Hát nem gyönyörű? Igazából az, amit leírtam a könyv és a film keveréke. Katherine Paterson eredeti könyve, ha jól tudom illusztrált, így valószínűnek tartom, hogy sokkal élvezetesebb, mint rajzok nélkül. Viszont meg kell mondjam, hogy a könyv és a film csak erősítik egymást. A film ad valami pluszt ahhoz, amit olvasunk. De az érzés ugyanaz.
