Eve Enslert fizikailag és szexuálisan is bántalmazta az apja. Azt gondolhatnánk: Na és? Millió számra történik ilyesmi naponta szerte a világban, senkit nem érdekel, szemet hunyunk felette, ha nem látjuk, nem létezik!
Eve Enslert ez és még valószínűleg sok más dolog ösztönözte arra, hogy egy olyan mozgalmat indítson el, aminek minden nő akarva, vagy akaratlanul is, születése óta tagja. Minket egy tulajdonság tart össze, egy áldás, mégpedig a VAGINA.
Na tessék, kimondtam. Beleremegett talán a Föld? Nem vettem észre. Eve pontosan azt szeretné, ha nem is történne ez meg, mégis megkapja legbecsesebb szervünk a neki kijáró és méltán kiérdemelt tiszteletet. Eve rávilágít, hogy a lábunk közt rejtőző hús, nem csak hús, hanem lényegében mi magunk, egy kapu, ami által közelebb kerülhetünk saját magunkhoz. Kötelességünk (mind egészségünk, mind pedig magabiztosságunk és önbecsülésünk érdekében) ismernünk, tisztelnünk, de legfőképp szeretnünk a vaginát.
Aki elkezdi olvasni a könyvet, előbb talán vívódik: Szabad ezt nekem olvasni? Nem fognak ezért hülyének nézni? Én úgy gondolom nem. Miért kéne szégyellni azt ami van, ami érdekel. Ugyanakkor rájövünk arra is,hogy becsapós a cím. A könyv nem a vagináról szól. Rólam szól és Rólad szól, rólunk szól nőkről. Azokról szól akiket megerőszakoltak, akiket bántottak, akiket megfosztottak a tisztaságuktól, erényüktől, azokról szól akik mindezeket nem élték át, de felvállalják, hogy nők. És élvezik! Eve (bárhogy próbálom nem tudom máshogy hívni, nem visz rá a lélek) megtanít nőként élni, nem azzal, hogy megmutatja, hogy kell élned a nőiességeddel. Valahogy egész máshogy, egy olyan bensőséges hangon, ami csak Hozzád szól és mindenkihez egyenként, személy szerint, aki elolvassa. Mind megtaláljuk benne önmagunkat.
Hogy kinek ajánlom? Minden nőnek, korhatár nélkül, és igen minden férfinak is.
