Érdekes volt. Sajnos nem telik most többre. Attól függetlenül, hogy szépirodalomnak soroljuk (bár szerintem csak a nyelvezet miatt), inkább hasonlított egy folyóiratból kimásolt részlethez, ami amúgy az akkori szakmát tekintve igen korrekt!
Szívesen olvastam volna még esettanulmányokat, és kevesebb fejtegetést a pszichózisok fajtáiról és kialakulásáról, pláne, hogy a akkori elméletek a maiakhoz képest igen csak elavultak, de örömmel vettem, hogy középszintű pszichológiai előképzettséggel is érthető részleteket fedezhettem fel.
Bátran ajánlom a latin tudással és egészségügyi előképzettséggel nem rendelkezőknek is, hiszen a kötet végében szószedettel kedveskednek az olvasónak a könnyebb érthetőség szellemében. Díjaztam, hogy elenyésző helyesírási hibára akadtam (ami mellesleg nagyon zavaró az újabb kiadású könyvekben, hogy gyakorlatilag hemzsegnek a helyesírási hibáktól).
Az a groteszk, kicsavart látásmód,ami Csáthra jellemző, nem fedezhető fel, íróként tárgyilagos marad (tekintve, hogy itt más minőségben szerepel) és kezeltjeit hagyja beszélni maga helyett, ami néhol igencsak megrendítő, de szerfelett hatásos. Hatásosabb, mintha csak leírta volna az esetet saját szavaival, vagy irodalmilag megszépítette volna.
Mindenkinek, akit lebilincsel a pszichológia és a pszichiátria világa, és nem fél ténylegesen szembesülni azok meztelen valójával.
