Anita Blake vámpírvadász St. Louis-ban. A vámpírság legálissá vált, a vadászoknak kivégzésükhöz bírói végzésre van szükségük. Anita azonban nem csak vámpírvadász, hanem halottkeltő is, sőt mi több nekromanta: a holtak bármely fajtájának képes parancsolni.
Laurell K. Hamilton ötlete nem éppen veszett fejsze nyele, pedig én aztán nem igazán szeretem a vámpíros-zombis könyveket. Ezt a sorozatot mégis másodszor olvasom, annak ellenére, hogy még soha semmit nem olvastam újra.
Anita karakán, két lábbal a földön járó kemény csaj, azt meg kell hagyni. Minden helyzetben megállja a helyét. Érzelmileg ugyan egy kamaszlány szintjén lavírozik. Már ha nem gyilkolásról van szó, mert akkor nem ismer érzelmi kötelékeket.
Az első hat kötetről elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag keretbe foglaltak, hiszen mind Anita irodájában kezd és egy kórházban végződik. Ez engem a 4. után már kicsit zavart, de a későbbiekben úgyis bedurvul a helyzet és a zombis-vámpíros-két pasi közt vergődős történet helyett egy olyan pornót kapunk a nyakunkba, hogy olyat a pornóiparosok is nehezen rendeznének meg. Ez volt az oka annak is, hogy először abba hagytam, mert már nem bírtam gyomorral.
Viszont az első 6 kötetet még azoknak is meleg szívvel ajánlom, akik nem rajonganak az ilyesfajta erotikus kilengésekért. Egyelőre több az akció, kevesebb metafizikai elmélkedéssel traktálja az írónő az agyunkat és éppen a kellő mennyiségű háziasszony erotika van benne.
Én még klisészerűnek találtam, hogy Anita körül minden srácnak hosszú haja van, legyen az vámpír, vagy vérfarkas, vagy bármilyen természetfeletti lény. Persze ízlések és ficamok, de nem hiszem, hogy mindenki hosszú hajjal flangál St. Louis-ban! És természetesen mindenki tökéletesen izmolt és férfiasan gyönyörű. Erre csak azt mondanám, minek a szép pasi? mindenki azt akarja, ha csúnya van, az csak a tiéd.
Első olvasásra nem is tűnt fel, hogy mennyire 90-es évek ez a sorozat. Csak most figyeltem fel rá és ezt nem úgy mondom, mintha égbe kiáltó bűn volna, de sehol egy mobil. Nem tudtam miért olyan fura, hogy mindig telefont kell keresni. De ha még csak ez lenne. Egyesek biztos emlékeznek, milyen brutális cuccokat tudtunk magunkra aggatni (én ugyan gyerekként még, de biztos vagyok benne, hogy azok a ruhákat egy mai gyerek messzire elkerülné). A kedvencem Anita fenyőzöld kosztümje és a hozzá szerintem nem igazán passzoló, de karácsonyi hangulatot idéző vörös/bordó/piros blúz. Ma már senki nem akarna karácsonyfának öltözni, nem?
Anitának mellesleg fenomenális humora van. Kicsit ironikus, kicsit csipkelődős, véleményem szerint egy intelligens nő humora sőt át a karakteren. (A humor hátterében mindig feltételezhetünk intelligenciát!!)
A vámpírvadász leányzó pasijai közül Jean-Claude a kedvencem, a város vámpír ura. Ha olvastad, tudod miért, ha nem akkor nem tudom elmagyarázni. Richard "vérfarkasvagyokdenemakarokölnimertakkorszörnyetegnekfogsztartani" Zeeman meg egy rinyagép. Komolyan gondolom, ha ilyen férfi létezne a világból, seprűvel kergetném ki belőle. Pláne, hogy farkasember...több keménységet!
Furcsa volt számomra, hogy Edward karakterére ugyan emlékeztem, de csak mint csendes bérgyilkosra. Most azonban egészen megkedveltem! Ez vagy azt jelenti, hogy Edward valójában szerethető, vagy nagyon elvetemült lettem. Osszátok be!
A továbbiakban még jelentkezem a sorozat többi részével is!
