Előzetes ismereteim alapján ez a könyv nagyon megosztotta és megosztja közönségét. Így semlegesen álltam hozzá, nem vártam semmi nagy durranást és mint kiderült, jól is tettem. 21 éves fejjel azt hiszem, nem tudott nekem újat mondani a 16 éves Holden, attól függetlenül, hogy még nekem is nagyon közel van az a bizonyos sweet sixteen.
Joggal kérdezhetnénk, hogy akkor mi a különleges ebben a könyvben? Felnőtt, illetve felnövő fejjel talán semmit nem találunk benne, de rá kellett jönnöm, hogy Salinger mégis hatalmasat alkotott, ha érett férfiként ilyen pontosan vissza tudta adni egy kamasz fiú érzelmi világát.
A mi generációnknak már nem újdonság, ha valaki csalódik a világban, nem tud beilleszkedni, hiszen több módját is felfedezik a fiatalok annak, hogy keserűségüket kifejezzék. Holden kamaszkorában azonban ez nem volt járható út. Be kell valljam, hogy abban egyet kell értenem a fiúval, hogy nagyon sok képmutatás és hazugság van körülöttünk, ami engem is rettentően bosszant és sok bosszúságot okoz. Fontos hangsúlyozni, hogy ennek minden esetben megfelelő levezetését kell megtaláljuk, különben diliházban végezzük, csakúgy, mint Holden.
A történet nyelvezete ennyi idő távlatából már kicsit kopottnak tűnik. Ennek ellenére még mindig nem erőltetett! Nekem sajnos a suttyó amerikai jut róla eszembe és az a mondás, amit párom gyakran mondogat: Csak a hülyék mondják el kétszer amit akarnak. Csak a hülyék. Nyelvhasználata ellenére azonban Holdenről mégis kiderül, hogy nagyon sebezhető és érzékeny srác.
Külön piros pont jár annak a kettősségnek életszerű bemutatásáért, ami ebben a korszakban mindegyikünket jellemez/jellemzett. Kifejezetten tetszett, hogy ezt maga Holden is bevallja, hogy egyes helyzetekben felnőttként tud viselkedni, másokban viszont gyerekesen (abban is igaza van, hogy a felnőtthöz méltó viselkedésformák prezentálásáról a szülők és más felelősségteljes, jövőnkért aggódó felnőttek lemaradnak). Azt viszont kétlem, hogy erre valaki 16-17 évesen rájöjjön. Persze van egy fordulópont, mikor a megkérdőjelezhetetlen élettapasztalatunkat felváltja a bizonytalanság, majd rájövök, hogy egy büdös szót nem tudunk az élettől és elkezdünk legalább próbálkozni, de úgy vélem, ez nem Holden életkorában történik meg, hanem 20-21 éves korban, fiúk esetében ezt a határt 24-25-re tolnám ki (bocsi srácok, mindenki tudja, hogy mi lányok előbb érünk meg).
Sajnos nem mondhatom el róla, hogy maradandó nyomot hagyott volna bennem, de abba reménykedem, hogy ha egyszer a csemetém túl lesz a kamaszkorán, a kezébe nyomhatom ezt a könyvet és láthatom felnyílni a szemét.
