Az első pár Anita Blake után úgy gondoltam még mielőtt beindulna a durván dömöckölős figura, lazítok egy kicsit és csak szépen fokozatosan fogom leterheli drága idegrendszeremet a szaftosabbnál szaftosabb erotikus kalandokkal. Ebbe az intervallumba esett pár klasszikuson, újdonságon és angolságon kívül a még nyáron beszerzett, eredetileg strandolásra szánt (strand közelébe se mentem a nyáron) A szingli fejvadász 1-3. Csodálatos akció keretében jutottam hozzá a három részhez egyébként a Molybolton keresztül mindössze 1500 forintot fizettem érte (ez kevesebb, mint maga az első kötet), de valamiért nem jutottam el odáig, hogy egyszer csak a táskámban landoljon és belekezdjek.
Anyukám elolvastam ugyan az első részt, de különösebben nem nyerte el a tetszését, így nem is haladt tovább. Én azonban a közelmúltban megembereltem magam és mivel amúgy se volt kedvem mást bújni, annak ellenére, hogy láttam a filmet, fejest ugrottam a 30 éves két ballábas és két bal kezes Stephanie zűrzavaros életébe.
Az első rész nem igazán szolgált meglepetésekkel, a filmben nem voltak nagyobb eltérések igazából. De azt sikerült megállapítanom, hogy ez a könyv nem is azért vicces, ami történik benne, hanem ahogy azt Evanovich határtalan, hozzám nagyon közel álló humorral képes leírni. Persze itt jár egy dicséret a fordítónak is, mert hiába jól írtak meg valamit, a fordítás hazavághatja az egésznek nem csak az értelmét, de még a hangulatát is.
Bár az első részben hangsúlyos szerepet nem kapott, de azt hiszem mindenki nevében elmondhatom, hogy Joe Morellit leszámítva a nagy szerelem ebben a kis sorozatban Mazur nagyi. Ilyen karakán, humoros nagyit álmodni se lehetne. A csirke fenékbe durrantása meg csak a hab a tortán.
A második rész azonban kedvencemmé vált (legalábbis a sorozat eddig megjelent részei közül biztosan). Fordulatos, pörgős, klasszisokkal izgalmasabb, mint az első rész. Míg az első részt olvasva az az érzésem támadt, hogy egy fekete-fehér ódon detektív filmet nézek, sok kitekintéssel a történetből, a másodikban végre részese lettem az eseményeknek. És persze még fülig szerelmesebb Joe Morellibe.
Itt szereném megemlíteni, hogy csodálom a mai hősnők erkölcsi tartását. Nem kis szellemi és fizikai erőfeszítés kell ahhoz, hogy az alkotók által felvázolt félisteneknek határozott nemet mondjanak. Lásd: Anita Blake hogy képes olyan sokáig ellenállni Jean-Claude-nak? De legalább Stephanieról tudjuk, hogy bizony majd meggebed, hogy még egyszer megoszthassa csokis sütijét Morellivel (meg még egy páran az olvasó közönségből).
Kifejezetten élveztem, hogy Mazur nagyi beszállt a nyomozásba a maga módján. Igaz elég morbid dolgokat művel (koporsókat borogat, hatalmas pisztolyokat ránt elő a táskájából és egy halott ember levágott hímtagját mustrálja), de nem is ő lenne Mazur nagyi, ha nem tenné mindezt a rá jellemző frenetikus higgadtsággal és fantasztikus humorérzékkel (hiába, van az a szakma, ahol elengedhetetlen, hogy az ember észre vegye a napos oldalt is).
A harmadik részt alig egy nap alatt a vágóhídra küldtem és a fejemet vertem a falba, hogy Stephanie még mindig nem kötött ki Morelli ágyában (vagy legalábbis nem egyértelműen).
Ti amúgy nem tartjátok morbidnak, hogy a cukrász, vagy cukros bácsi pornófilmeket gyártott? Állítom nektek, hogy mind Evanovich, mind pedig Hamilton a szexuális frusztráltságát adja ki a regénykéiben. No de sebaj. Szeretjük őket.
Miután a harmadik részt fülig érő szájjal csuktam be és tettem a helyére, azonnal le is hervadt a mosolyom: nincs meg a negyedik rész. No de sebaj, irány a Wikipedia, mert ő a biosz leckét is megírja az ember gyermeke helyett (ilyen célra amúgy sose használtam, civilizáció meg föci beadandóhoz, ahhoz igen) és hajrá az eredeti angol szócikkhez.
Nos miután ledöbbentem, hogy a sorozat teljes terjedelmében valószínűleg sosem fog megjelenni ékes anyanyelvünkön (közel 20 kötet, ha nem több), gondoltam sebaj, majd angolul. Hogy mi tart vissza? Nem rejtem véka alá, én ezt a sorozatot Morelli miatt olvastam. Rágott a kíváncsiság kukac belülről, hogy összekeverednek-e Stephanie-val, vagy annyiban marad a dolog és nincs több vonatozás. Nem akarok spoilerezni, de több kötetnyi kavarás után Ranger karjaiban kikötni és utána agonizálni... na az már nem Stephanie Plum, hanem Anita Blake, abból meg egy is elég. Bőven.
Így szép emlékekkel és 3 szép színű könyvvel gyarapodva úgy gondoltam, én itt lezártam, happily ever after és kész passz.
Meleg szívvel ajánlom azoknak, akik a Bűn és bűnhődés valamint a Háború és béke közt valami könnyedebb, humoros olvasmányra vágynak, strandra, fogorvoshoz (persze csak csínján), utazásra, hosszú hétvégére. Hasra esni nem fogtok, de a kedvetek biztos jobb lesz és hát ugye, ott van Joe Morelli!
