Eredetileg anyukámnak akartam megrendeli Karácsonyra, de félúton rájöttem, hogy ez neki nem fog tetszeni, így inkább a saját intellektusomat kényeztettem. Tegnap vettem. Mára el is fogyott.
Kicsit megrettentem, hogy egy X-men-be oltott Odaáttal találkoztam, de végülis rájöttem, hogy a hangulat olyan fenomenális és utánozhatatlan, hogy egyikhez se hasonlítható.
Jobban belegondolva, hogy miről is szól, ááá, inkább meg se próbálkozom vele, ezt olvasni kell és átélni. Annyit fűznék csak hozzá, hogy minden korosztály élvezheti. Főleg azok, akik egy kicsit magukra ismernek, akárcsak én. Nem mintha szörnyket látnék, de azért néha eszembe jut nekem is olyan a sötétben, hogy mi van, ha a sötét gardróbból elugrik egy hasfelmetsző? És ki ne akart vagy akarna magának különleges tulajdonságokat? Micsoda érzés lehet, ha egy mozdulatunkra tűzgomolyagot tarthatnánk a markunkban, vagy gondolatot olvashatnánk, ha felrepülhetnénk egy ház tetejére, vagy virágokat, fákat növeszthetnénk a puszta akaratunkkal, a láthatatlanságról nem is beszélve.
A könyv rettentő egyedi, régi fényképekkel illusztrálva. Itt megrökönyödhet a mindenkori olvasó: egy könyvben fényképek és rajzok? Gyereknek nézek én ki?! Ne ítélkezzünk annyira előre, vizsgálgassuk meg azokat a fényképeket alaposabban!
Szerethető, kevésbé szerethető és kétes szereplők, egy képzeletbeli (?) világ, ami megmagyaráz mindent. Tündérmese? Igen. Happy ending? Amennyire egy újra kezdés és egy elkötelezett háború csak lehet.
Ajánlom mindenkinek, aki szeret borzongani, de nem akar felnőni és elsősorban, azoknak, akik különlegesek szeretnének lenni, vagy már azok is.
